KINEK MIT?

Holnap beadom a pályázatot a formatervezési díjra - a lámpát a TrustMe-t is benevezem... hamár...) és ezzel kapcsolatban felmerült pár gondolat újra bennem, amiket már régesrég ide le akartam írni.

Natehát sokmindenkinek sokmindent köszönhetek azzal kapcsolatban, hogy mit adtak hozzá a tervezés során a munkámhoz. Például a témavezetőmnek (Püspök Balázs) és a konzulensemnek (Cosovan Attila)  az egész folyamat kísérését, a folyamatos türelmet és segítséget. Van azonban pár olyan dolog, amit megfogadtam magamnak, hogy külön össze fogom írni, egyrészről, hogy másokban is tudatosítsam, a tervezés csapatmunka, másrészről azért, hogy ne essek abba a hibába, hogy elhomályosítja a siker, a sok jó visszajelzés az emlékeket és még a végén megfeledkezem arról, hogy egyedül sosem lett volna ez a három lámpa ez a három lámpa.

Szóval az állandó közös gondolkozáson túl vannak megnevezhető, leírható momentumok, mert voltak itt olyan mérföldkövek, amik megvilágosítottak, vagy ötletet adtak, vagy róluk jutott eszembe A MEGOLDÁS.
Szóval felírtam magamnak már régen, most pedig ide is végre, hogy ki melyik ponton adott egy olyan ötletet, sugallatot, amitől... hogy úgy mondjam, megváltozott minden. :) Ezek amúgy elég eufórikus pillanatok... véssük őket kőbe!
Időrendben haladok és remélem nem hagyok ki semmi igazán fontosat. Biztos volt még sokkal több, de ennyi maradt meg abból, hogy kinek, mit köszönhetek...


Cosinak az izzó faág és tűzrakás hasonlatot, ami pár szedettvedett modellemről jutott eszébe. (Hát ugye nagyon nem kell magyaráznom ennek a jelentőségét?)

Balázsnak, amikor megkérdezte, hogy de miért a fába akarom mindenáron betenni a plexicsövet és miért nem fordítva: a plexicsőbe a fát? (Mindegy is, hogyha nem érthető, de ő érti (vagy már ő se), meg én, a lényeg, hogy olyan volt ez a pillanat, mintha felkapcsolta volna a villanyt az agyamban egy hétnyi teljes elakadás és tévelygés után. Isteni perc volt!)

Pepének, hogy behozta a képbe a mágnes ötletet. (Nem azzal kapcsolatban ajánlotta, ahogy végül használtam, de az mindegy, nélküle nem jutott volna eszembe egyáltalán az egész mágnes ügy.)

Juhász tanárúrnak, hogy lebeszélt a szögletes keresztmetszetű anyaghasználatról.(Pf, micsoda hülye ötlet volt egyáltalán.)

Barbárnak, hogy Woody-nak neveztem el az egyik lámpát. 

Cosinak, hogy a nevekkel való megakadásomnál egyik tipikus, lényegretörő villám-emailjében megemlítette, hogy a rügyre is gondoljak, mint fával kapcsolatos dolog - ezért néztem meg a SZTAKI-n a rügyet és ezért ugorhatott be a Buddy név  - valami tök béna másnak akartam hívni.

Borinak, hogy afeletti teljes tanácstalanságomban, hogy milyen lába is legyen a harmadik lámpának, felvilágosított, hogy az egészen rövidke lábaknak is van haszna - ezért lett Buddy olyan, amilyen. Pf, télleg el voltam veszve, kellett a friss szempont, de még mennyire. Nem láttam magamtól, hogy a kezemben a kész megoldás!

Andrásnak, pedig azt, hogy egy teljesen elbaszottul kitalált kapcsoló elhelyezésemre rámutatott fél mozdulattal, hogy lehet mintegy négymilliószor egyszerűbben is csinálni. Mégjó, hogy úgy csináltam!

Szóval köszönöm, helló, I LOVE TEAM WORK! :)