Eredetileg nem vonzódom túlságosan a fénycsövekhez. A hideg, rideg, hangosan zúgó neoncsövek ugranak be még az általános iskolából. Ezek formavilága és fényhatása is messze áll tőlem, és mostani céljaimtól, de a szívószálas kísérlet óta egyre érdekesebbnek találom, és egyre nagyob fantáziát látok a használatukban. Természetesen attól, hogy egy fényforrás vonal-szerű, nem kell azt hinnünk, hogy az csak a fent említett neoncső lehet, a technológia rengeteg minden mást megenged, azonban alább épp egy ilyen példát szeretnék mutatni. Navid Nuur képzőművész neoncsövek használatával megépített fényinstalláció nagyon tetszenek, nagyon inspirálóak számomra.
Felidézik bennem a tűzrakás hangulatát, ahol egy-egy fénycső egy-egy faágat jelképez, amit a tűzre dobunk, s a végén létrejön egy organikus, esetlegesen felépülő, természetesen rendetlen, fészek szerű parázsló halom. Ez a hasonlat, ez az elképzelt szituáció fontos lesz nekem a továbbiakban, célom, hogy visszaköszönjön a végeredményben is.
David Nuur madridi kiállításának katalógusában az alábbiak köré csoportosítja munkáit:
Light can glow/Light can burn/Light can shift/Light can rise/Light can absorb/Light can lead/Light can split/Light can guide/Light can travel/Light can collect/Light can glitch/Light can cluster/Light can sing/Light can embrace/Light can transform/Light can die
