ÉLJ LASSABBAN - SLOW DESIGN!

A 2012-es budapesti Design Hét legnagyobb és legizgalmasabb kiállítására kapott a LightMe meghívást. Alább pár slide a kiállítási katalógusból, ami egyébként innen tölthető le.
A lámpák az "Egyszerűség" kategóriában kaptak helyet.

Egy jó kis esztergálás!

Miért is ne tehetnék fel így a diploma végeztével is még ide tartozó videókat? Máris nosztalgiával gondolok az esztergálásra...

Auditórium

Cókmók és LightMe egy képen!

Az 1000. tárgyfotó elkattintása közben

Rendbe Zsoltán nélkül nem is tudom mi lett volna velem!
Köszönöm Zsoltán!

Kicsit izgulok

És sikerült... :)

Bajtársaim

Csomagolás under process

Judit szuper tanácsa volt, hogy a cső legyen belül szeparálva. Egyik oldalról a töltő, másik oldalról a rudak kerülnek be a papírhengerbe.

A lámpák gombjai

by Heni/FabLab :)

Megvannak a nevek :)

bud=rügy
buddy=(kis)haver
woody=allen
twig=ág
twiggy=a gebe modell

Dillemma megoldva

Juditnak hála kiderült, hogy az adapter, amire vágyom, késztermék, kapható! Aaaaaa. Nagyon örülök. Tökéletes.

Gondolkozom a neveken

?

Hárman

Megszületett végre, hogy milyen lesz a három különböző ág. Lesz egy töpszli, egy felemás lábú, meg egy ágaskodó. Nagyon szeretnék nekik nevet találni, de egyenlőre egyáltalán nem megy.

Henit boldogítottam a FabLabban

A lámpa bekapcsoló gombjait igyekeztünk volna előállítani, de valamilyen rossz csillagzat alatt próbálkoztunk, rossz kedve volt a marógépnek. :) Egy kész, a többi to be continued...

Stay focused!

Kiskanál blog versus diploma. Viktortól kaptam! :)

Tilkáéknál jártam

...és nagyon kedvesek voltak a boltosok, megmutatták milyen sok szín van.

Most meg ki kell gondolnom, hogy a Tilka leendő új termékét, a csavart kébelt választom, ami vékonyabb, rugalmasabb és karakteresebb, viszont egyenlőre csak barna verzióban érhető el, vagy a klasszikot, ami vastagabb, merevebb, nehezebb, viszont ezer színben választható. Nem csak a képek alapján nehéz eldönteni. Aú.

Light Morzsa!

Öt centi különbség

Gyújtós/rőzse

Logo/lézer/próba és Sanyi bácsi lába

Idill a műhelykertben - végződések/csomópontok

Fa/festés

LightMe logo vázlatok

Werk

Navid Nuur

Eredetileg nem vonzódom túlságosan a fénycsövekhez. A hideg, rideg, hangosan zúgó neoncsövek ugranak be még az általános iskolából. Ezek formavilága és fényhatása is messze áll tőlem, és mostani céljaimtól, de a szívószálas kísérlet óta egyre érdekesebbnek találom, és egyre nagyob fantáziát látok a használatukban. Természetesen attól, hogy egy fényforrás vonal-szerű, nem kell azt hinnünk, hogy az csak a fent említett neoncső lehet, a technológia rengeteg minden mást megenged, azonban alább épp egy ilyen példát szeretnék mutatni. Navid Nuur képzőművész neoncsövek használatával megépített fényinstalláció nagyon tetszenek, nagyon inspirálóak számomra. 

Felidézik bennem a tűzrakás hangulatát, ahol egy-egy fénycső egy-egy faágat jelképez, amit a tűzre dobunk, s a végén létrejön egy organikus, esetlegesen felépülő, természetesen rendetlen, fészek szerű parázsló halom. Ez a hasonlat, ez az elképzelt szituáció fontos lesz nekem a továbbiakban, célom, hogy visszaköszönjön a végeredményben is.

David Nuur madridi kiállításának katalógusában az alábbiak köré csoportosítja munkáit:

Light can glow/Light can burn/Light can shift/Light can rise/Light can absorb/Light can lead/Light can split/Light can guide/Light can travel/Light can collect/Light can glitch/Light can cluster/Light can sing/Light can embrace/Light can transform/Light can die

Kinetic sculpture / Reuben Margolin

Na ez flexible, az biztos.

Csomópont

Amiért az alábbi videót posztolom: 
1. Miről ismerszik meg az igaz designer? Ceruza van a füle mögött.
2. 01:50-nél a pofonegyszerű csomópont.
 

Modell-skicc

Megunva a skicceket és a füzetben gyűlő apró ötleteket, elkezdtem kisebb modellvázlatokkal kísérletezni. Ebből most megmutatok egyet. Az alábbi formai gondolatkísérlet egy olyan megoldási lehetőség csíráját mutatja be, ami a korábban külön kezelt két témára (growing lamp, flexible illumination) együttesen adhat választ. Egy olyan moduláris, tetszés szerinti hosszúságúra növeszthető lámpa előképe ez, ahol a rendszer lelkét a trükkösen kitalálandó csomópontok (köszi szívószál, hogy ezt a modell erejéig legalább megoldottad nekem) és a közéjük bekerülő alapelem jelenti. Az alapegységek mérete, anyaga, a megválasztott világítási technológia a lehetséges variációk végtelen tárházát biztosítja. A kialakított objekt szinte bármilyen felhasználásra alkalmas lehet: függesztett, fali, asztali, álló, vagy más földön elhelyezett lámpatípus is kialakítható. Az alapelem megengedi, hogy egymás után sorolva nagyon szabályos, geometrikus, vagy akár azt, hogy teljesen organikus, szinte véletlenszerű formát alakítsunk ki.

Ez a megoldás nem csak azt biztosíthatja, hogy olyanra építsük meg világítóeszközünket, amilyenre csak akarjuk, hanem azt is, hogy használat közben is változtassuk a téren belül, amennyiben a felfüggesztések és a csomópontok elég flexibilisek ehhez. A változtatás lehet drasztikus, és funkcionálisan is jelentős, de lehet hogy csak jelzésértékű lesz, éppcsak annyi, hogy kontaktusba kerüljünk a tárggyal. El tudom képzelni, hogy ez a lámpa használatra, mozgatásra, változtatásra hívogatja a tér használóit, bár lehet hogy éppen csak annyira, mint a hinta, ami mellett elsétálva nem álhatjuk meg, hogy legalább egy kicsit meg ne lökjük...
Mindezeken túl sokmindent tartogat még ez a kis modell, de ezekről később...

Satellight

Mutatok még egy nagyon frappáns példát arra, hogy hogyan lehet egy fényforrást szinte bárhova elmozgatni egy szobán belül. Majdnem annyira jó, mint az Esslinger féle lámpa, de azért ez más. Nagyon tetszik ez a mechanikai megoldás is, de azért ez kevésbé lírai, például azért, mert itt nem érintjük meg magát a fényforrást, csak távvezérelni kell. Viszont arra gyanakszom, hogy ez a művelet lehet, hogy nem is olyan egyszerű...mindenesetre biztosan fejleszti az ember kombinációs és egyéb, az összetett gondolkodáshoz szükséges készségeit. (Ez a tekerős rajzolótábla jut róla az eszembe, nekem kihívás ezzel rajzolni...) A Movable lamppel ellentétben ez kevésbé konceptuális, installáció jellegű, hanem inkább funkcionális, használatra szánt megoldásnak tűnik. De a hétköznapi használatban nem tudom, mennyire válik be...

Tehát Yi-Cong Lu Satellight névre hallgató megoldásáról van szó. Azért írom, hogy megoldás, mert nem egy konkrét lámpát, hanem egy működési struktúrát dolgozott ki, amit tulajdonképpen bárhova adaptálni lehet, ahol egy lámpabúra belóg a plafonról. Egyszerű, nagyszerű, ha könnyen tudnám navigálni, biztosan használnám!

Vázák//Búrák

Más beszámolnivaló hiányában egy kis-színes bejegyzés: Hatalmas tudományos megfigyelésre jutottam az elmúlt hetek kutakodásai alatt. A vázák és a lámpabúrák márpedig rokoni kapcsolatban állnak! Rengeteg olyan példát találtam, ahol egyazon sémára, ötletre, technológiára támaszkodva kínálnak tetszés szerint: vázát(kaspót, egyéb edényt) vagy voilá! ugyanazt megfordítva: lámpabúrát. Nincs ezzel semmi baj, csak korábban ezt nem fogalmaztam így meg magamnak, pedig formailag ez teljesen kézenfekvő.
Az alábbi példa (Phil Cuttance: Faceture) is ezt bizonyítja, bár korántsem emiatt kap itt helyet, hanem mert: egyszerű, nagyszerű, manuális, elegáns. A low-tech gyártási metódus pedig mindenképp egyezik a fenntarthatósággal kapcsolatos tervezési alapelveimmel.

FACETURE from Phil Cuttance on Vimeo.

Esslinger//Movable lamp

Ma volt az első olyan diplomakonzultáció, ahova végre  vittem konkrét felvetéseket (growing lamp és flexible illumination), így tényleg volt miről konzultálni - elkezdtük a munkát. Beszélgettünk az előző posztban pedzegetett kérdésekről is. Az eredetiségről, meg a másolásról. Balázs felhívta a figyelmem a Majmok bolygójára (nem a film, a könyv!), amiben egy helyen éppen az utánzás kulturális fontosságáról elmélkednek, miszerint maga a (sokszori) másolás, újrafelhasználás, átírás igazolja utólag egy találmány, vagy innovatív lépés nagyszerűségét és létjogosultságát, ahogy a azok kulturális jelentőségét is csak az utánzók táborával együtt lehet értelmezni, mérni.

Valószínűleg erről hosszú tanulmányokat írtak már, nade amiért erről beszélgettünk, az az alábbi projekt. Leírtam, hogy mit is értek pontosan a flexible illumination téma alatt és mi a célom vele, erre Balázs rögtön a lenti videót mutatta: hogy erre gondoltál? Engem lenyűgözött, mert pont erre gondoltam, bár sose láttam előtte. Ez ilyenkor egyrészt visszaigazolás, hogy a felvetésem nem volt teljesen elvetemült (hiszen másnak is eszébejutott, ráadásul milyen szép választ adott rá) másrészről totálisan blokkoló hatással van a munkára. A kérdés ekkor az, hogy akkor most  mihez is kezdjek, ha  már másvalaki ilyen jól megcsinálta helyettem?
Nade ezen muszáj továbblépni és dolgozni, sose szabad túlzottan ragaszkodni egy konkrét ötlethez, újabbakkal kell előjönni, eldobni, összegyúrni, átalakítani a korábbiakat. Mindenesetre én most biztosan kis szünetet tartok a kutatásban, mert úgy érzem, feltöltődtem előképekkel, és ha még egy szuper projektet meglátok az interneten, azt már nem fogom tudni egy ilyen elmélkedős bejegyzéssel feldolgozni...:) Na és a munkámat se segítik, megkötik a gondolataimat. Ehelyett inkább ez jön most: skiccek, modellek, vázlatok, ötletelés, nyitott szemmel járás.
Az alábbi videót lenyűgözve, inspirációként és megerősítésként posztolom magamnak, ezek szerint tartom szem előtt a továbbiakban.
Egyszerű. Elegáns. Emocionális. Mozgatható. Tapintható.

Ezek az én hívószavaim is, más nem is kell.

movable lamp from Alexander Esslinger on Vimeo.

"Why?" rather than "how?"...*

Amikor hozzákezdtem a diplomamunkámmal kapcsolatban a kutatáshoz, két nap leforgása alatt teljesen hitehagyott lettem a témaválasztásomat illetően. Úgy jártam, mint ahogy az egyik svéd gyerekversben van: Bélyeg: Bélyeget gyűjtöttem./Papa hozott egyszer egy kilót./Azóta nem gyűjtök bélyeget. 

Ugyanis belevetettem magam a Taschen-nél megjelent 1000 Lights első és második kötetébe – ami összességében ugye már kétezer lámpa, és hát ennyi példa átnyálazása semmiképp nem lehet inspiráló. Főleg akkor nem, ha még nem alakult ki pontosan a cél, csak az a biztos, hogy az a valami, ami a tervezés végére elkészül mindenképp világítani fog. Egyrészt jött a kérdés: mi a fenének még egy lámpa erre az anyaföldre? Másrészt pedig, ami tán még ennél is nyomasztóbb, hogy hogyan tudnék ennyi előkép után eredeti maradni, hogy lesz majd az a valami más, mint az előbbi (ráadásul nagyrészt zseniális) kétezer? Hogy lehet azt elkerülni, hogy plagizáljak, hogy másoljak, hogy lenyúljak?
Épp jókor került elém ez a kis plakát, ami nagy segítségemre volt (és lesz is). Na meg Bori ezzel kacsolatos gondolatai - ezekről majd még később mesélek.
Szóval a lényeg a fókusz, egy helyesen, relevánsan megválasztott célra, hogy miért, hova, kinek szeretnék világítóeszközt tervezni, a hogyan pedig csak ezután jön. S ha helyesen válaszolom meg a jól definiált problémát, akkor az már önmagában létjogosultságot ad majd egy újabb tárgy létrehozásának.
Könnyen lehet, hogy ez evidencia, de ha leírom, könnyebb szem előtt tartani.

* A címet ez a Olafur Eliasson TED előadása ihlette.